A város megcsodálását ismételten csak apa hátán kezdtem meg. Bemetróztunk a belvárosba és elzarándokoltunk a király bácsi palotájához, ahol persze nem lakik, csak úgy van neki. Megnéztük a sok szép házat, sétálgattunk a Gran Via-n és belefutottunk egy Irán szabadságáért tiltakozó tüntetésbe. Nagy fergeteg volt, dobosokkal, táncosokkal és az utánuk vonuló köztisztasági vállalattal. Rendőrök mindenhol, de senkinek nem jutott eszébe megdobálni őket. Náluk ez nem divat.
A szálloda előtt egy kis játszótér volt, csúzdával, pörgethető és mászható mindenfélével. Ott játszottam még egy nagyot estig, meg a szökőkutat csodáltam a lemenő napfényben.
Az esti hancúrozás a szállodaágyon igen kitűnő volt. A két bazi magas ágybetét közé be tudtam állni és onnan incselkedtem apáékkal. Öltöztetés, pelusozás közben nagy kihívás volt engem elkapniuk. A magas ágyról a lejövetel néha igazán problémás volt. Már megtanultam, hogy hasra fordulva a lábamat lelógatva kell az ilyenekről lemászni, de ez annyira magas volt, hogy a leérkezés rendes seggreesésnek felelt meg.
A fürdés egy ilyen helyen bizony nem kutyafüle. A kád igen csúszós aljzattal van ellátva. Ennek köszönhetően a fontos játékpakolgatás közben mindig sikerült úgy hanyatt esni, hogy mindenem csuromvizes legyen és jól meg is ijedjek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése