Bandázás

Néha meglátogatjuk a Dorkáékat. Itt eszelős játszásban törünk ki általában, apáék meg keményen nekilátnak a borozásnak. Nekem, mint legkisebbnek különleges elbánásban van részem (néha elbánnak velem). Megkapok minden frankó játékot, szétszedhetek minden legoépítményt és mindezért nem kapok ki. Csöndes mosollyal szoktam konstatálni, amikor a ténykedésem hatására némi felfordulás kerekedik és sarokba parancsolják az éppen szomorkodó Mátét és a hangoskodó Dorkát. Dorka álnaiv kérdése csak ennyi volt, az Andris is sarokba áll? Hát persze, hogy nem. Hiszen én vagyok a legkisebb!

Előtört belőlünk a “jóság” is aznap, a nagyok rávettek (nagyon nem kellett noszogatni), hogy másszak fel az asztalra és persze le is estem, ahogy az elő van írva. Némi púp a fejemen meg félperc üvöltés, ezzel le is volt tudva. Bandában jó játszani!