Ott van például a Kokó-bácsi. Ici-pici korom óta azt hajtogatja, hogy “Luke én vagyok az apád”. Szerintem nagyon el van tévedve, egyáltalán nem hasonlítok rá, meg az erő sincs vele, az velem van. Aztán a Halacska-bácsi, akivel rettentő jót lehet játszani, amikor már annyi bort gurított le a torkán, mint a Niagara másfél napos vízhozama. A múltkor nekiláttunk köveket pakolni egy műanyag dobozba, ő berakta én kivettem, így elvoltunk vagy két órán keresztül.
Rozsé bácsi az Isten! Hegyomlás méretű a csávó.
Csaba-bácsi szobája meg tele van mindenféle jól pakolható csodákkal. Van ott gitár, squashütő, bizbazok a polcon meg bortartó borokkal megrakva. Nem szoktak örülni, amikor ott rendezkedem.
Tasi-bácsi a táncos lábú, Csibe nagynénémmel ügyesen táncikálnak, poharak bánják néha egy-egy megmozdulásukat.
A nőnemű egyedek általában anyával nekiülnek dumcsizni, apa meg a többi hímmel iszogat mindenféle alkoholos nedűket.
Nem is tudom… Amikor így összejönnek egy lakásban, akkor az egy négyzetméterre jutó diplomák száma hirtelen a magasba szökik, de úgy érzem, hogy én vagyok a legértelmesebb köztük.
Há'... szeptember óta a "Nagy Embernek" nincs ideje leírni a gondolataimat?
VálaszTörlés"Vaze"!