A szülinapom megünneplése a család nevezetű emberállomány egybegyűjtésével kezdődött a birodalmam teraszán. Mint kiderült, a mi kis családunk, amit apával és anyával alkotunk, csak részhalmaza egy nagyobb egységnek, amit szintén családnak hívnak. Ennek tagjai mind ismerik egymást, és rokonoknak nevezik őket.
Apa és a többi szőrös arcú rokon nekilátott fát apró darabokra ütlegelni, és ezeket meggyújtva, döglött állatok beáztatva állott darabjait összeégetni egy fekete vasdarabon. Ezután jól megettek mindent és még ittak is rá, miközben mi a Dorkával a homokozóban megtöltöttünk minden játékot homokkal meg kiborogattuk.
Máté rákattant a medencére, meg a locsoló kannára. Mondták neki, hogy locsolja meg a betont. Ezt ő úgy abszolválta, hogy a kannáról magára öntötte a vizet, miközben a betonon állt, majd ő is jött homokozni velünk. Kicsit jobban összekoszolta magát, mint mi, de így elérte eredeti célját, mert a medencébe rakták ahhoz, hogy le tudják mosni.
A tortaevési előkészületeim úgy zajlottak, hogy anya leterített mindent, amit nem szeretett volna ragacsosan látni, és partedlit kötött a nyakamba. Az én különbejáratú pudingtortám egészen pofás kis alkotás volt. Eleinte csak simogattam, aztán egészen belejöttem és szétturmákoltam az egészet. Mikor már cafatokra túrtam a cuccot, néha bele-bele kóstolva, Mimama felkapott és Katimama letörölgette rólam a maradványokat.
Az ajándékok kibontását természetesen másra bíztam, de a már összerakott játékokat boldogan vettem birtokba. Kaptam mindenféle tologatni valót, meg amibe be lehet ülni, meg amit a felnőttek olvasgatnak nekünk, szóval, ami szem szájnak ingere. A bulinak egy kis jégeső vetett véget, de a fergeteges hangulatom egész este megmaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése