2010. április 30., péntek

Németeknél

Autózni jó dolog, de azé’ mindennek van határa, többek közt Magyarországnak is. Na, ez csak a feliratok jellegéből meg a trafizó rendőrök kocsijának festéséből látszott. Úgy téptünk át az államhatárokon, mint annak a rendje. Nyolcszáz kilcsit észak-északnyugat irányban. Meg kell állapítanom, hogy a német rokonok messze laknak.



(Apa rokonai meg Kanadában laknak, csak ki ne találják, hogy őket is meg kéne látogatni, mert dugámba dőlök.)


Szóval egy aranyos kisvárosban Bautzen-ben töltöttünk néhány napot és jól bejártuk a környéket. Én az apa hátán való sétálgatós városnézést részesítettem előnyben. Háti hordozóban egész kényelmes a túrázás.
A Tornyok Városa címen is szokták emlegetni ezt a helyet, mert huszonnyolc toronyból lehet kuksizni a környéket. A várost régen paranoid kereskedők lakták a környéket meg tesztoszteron túltengésben szenvedő alfahímek, akik a kereskedők javait erőteljes ütlegelés közepette saját érdekeltségükbe vonták. A kereskedők eme tevékenységet nem annyira szívelvén, fölhúztak egy csomó megfigyelőállást, ahonnan a közeledő vad fosztogató hordákat, meg egymás feleségeit kémlelték.





Mátyás az igazságos is kapott itt egy tornyot, mert állítólag itt is uralkodott, de erre még papa sem emlékszik, annyira régen volt. Azt mondják akkor még az autót sem találták fel, annyira régen volt, de én nem hiszek nekik, szerintem szívatnak. A mostani emberiséget elnézve, ezek autó nélkül rövidúton éhen halnának (nem jutnának el a tecsóba). Szerintem az emberiség Internet és autók nélkül életképtelen, ezért az nem lehetett, hogy ezek feltalálása előtt létezett volna élet!

2010. április 29., csütörtök

Andris - Magyar szótár I.

bömböm – bogár
szesze – szeretlek
sihu – vonat
dudu – autó
hinta tilinta - hinta palinta


2010. április 16., péntek

Állatkerti barangolás

El lettem cipelve egy a város közepén elterülő intézménybe. Itt csodálkozó állatok szemlélgették az eléjük felsorakozó embereket. Olyan volt, mint egy divatbemutató. A közönség nyugodtan ücsörög, esetleg a svédasztalról maradékokat csipeget, és közben a vonuló csiricsáré ruhákba bugyolált népeket vizslatja a kifutón.
A szüleim sem kivételek, csak ennyi telt tőlük, hogy bedugtak valami poszter mögé. Röhejes.

Tök gáz nem? Veszélyességi pótlékot fogok kérni legközelebb ez annyira snassz.



Azért találkoztam néhány jófej haverral is, adtam nekik némi kaját és megdumáltuk a helyzetet.