Barlang

Az összes hülye extrémsport közül pont a barlangászatot tudták kiszúrni maguknak ezek a szerencsétlenek. Semmi trendi gondolkodás nem szorult beléjük. Mennének canoeing, rafting túrára vagy jégmotocrossozni. Ráadásul félnek a sötétben, ezért már másodszor kellett őket elkísérnem. Úgy féltek, hogy végig fogták a kezemet.

A barlang egy viszonylag nagy, sötét, sáros lyuk a földben, ahol fura ruhában csúszni-mászni lehet.
Apa magára aggatott a régi kengurummal és lemászott egy nagy létrán, ezután végre szabadon engedtek.
Igen nagy felháborodást keltett, amikor az egyik szűkületben kezdtem el kavicsozni. Nem értem mit sipákoltak én ott kitűnően éreztem magam, csak nekik volt szűk és meredek a hely.

A Színház teremig mentünk és ott megnéztük az Operaház fan… akarom mondani a Barlang szellemét. Kicsit mászogattunk az avatófalon meg a csúszdán. A Borit mindenáron rá akarták venni, hogy adjon egy puszit. Nekem aztán édes mindegy, sokkal jobban izgattak a kicsi kavicsdarabok, amiket jól meg lehetett enni.
Kifelé egy kicsit hisztisre sikeredett az út, ebből kifolyólag a pofim kissé agyagos lett és a könnyeim ebbe az agyagba vágtak Volgányi csatornákat.

Legközelebb talán végre haladnak a korral és Squash-olni mennek, oda nem kellek túravezetőnek.

Dunaparti kavics parti

Történt nem is olyan rég (még én sem vagyok túl régi), hogy elautóztunk a közeli Vácra, annak is a Duna parti sétányához. Unokatesóim társaságában megsétáltattuk a szülőket. Megnéztünk egy nagy hajót, ami autókat szállított ide-oda a nagy vízen keresztül és játszótereztünk egy kicsit. A játszótéren elvesztettem egy kicsit az egyensúlyom és az ezt követő esést a felső ajkammal tompítottam. Remélem a hintalónak is annyira fájt ez a találkozás, mint nekem.

A Duna parton bőszen nekiláttunk a kavicsok vízbe hajigálásának. Mivel mostanság erősen télbe hajlik az idő, - globális felmelegedés ide vagy oda, - elég rendesen be voltam öltöztetve. A rám aggatott ruháktól viszonylag nehezen tudtam mozogni, de ez sem tántorított el a sóderdobálás nemes tevékenységétől. Közvetlenül a víz mellől potyogtattam be a cuccot, amikor egy nagyra sikerült lendítés hatására Sirilla György nyomdokaiba léptem. Klasszikus pofára esésemet a víz csillapította, majd a meder sóderágya állította meg. Kezek a törzs mellé szorítva, orral és állal átadva a földnek a lendületet, ahogy az elő van írva. Apa, miközben kiráncigált a vízből azt kérdezte, hogy megszomjaztam ilyen hirtelen? – Nem vazze, így szoktam horgászni.
Miután megtörölgettek és eltávolították a vizes göncöket, folytattuk tovább a kavicsdobálást és meglátogattuk a közeli játszóteret. Anya sapkáját kaptam kölcsön, ami csak úgy állt meg a fejemen, ha alágyűrték a fülemet. Igazán hülyén tudok kinézni radarozásra állított fülekkel.
Este jött a télapó. Király volt ez a nap.