Másnap anyával utaztunk fel a szőlőhegyre. Azonnal nekiláttam a munkának, még az sem tántorított el, hogy a csizmámra iszonyú mennyiségű sár ragadt. Apáék aranyos kis lyukakat ástak, először ebben tüsténkedtem én is a kis lapátommal. Aztán anya szálvessző lekötöző technikáját ellenőriztem. Az ebéd ezután nagyon jól esett. Anya csinált sűlthusizsírt és hozott hozzá friss kenyeret. Szénné zabáltam magam belőle, apa nem győzte nekem kenni a kenyereket.
Ebéd után fojtattam a telepítést, alig győztem a vízhordást, a gödrök betemetését és a szanaszét lévő szülők ellenőrzését. Kiabáltam nekik, hogy ANYA-APA és amikor felhangzott mindkettőtől, hogy TESSÉK akkor dolgoztam tovább. Alig bírtam őket szemmel és hanggal tartani ebben a nagy sürgés-forgásban.
Amikor hazaindultunk anyával, már alig volt mit tenni a szőlőben. Mindent elrendeztem. Mindenkinek megmondtam mi a dolga. Elvégre ezt a szőlőt nekem telepítik, mire ez rendesen terem, már én leszek a borosgazda.
