2010. január 9., szombat

Magyarország legmagasabb pontján

Kirándultunk egy nagyot a Kékesre. Mátraházáról 1014 méter magasságig Apa hátán utaztam. Az utazás elején kissé fáradt voltam, ezért vadriasztóként funkcionáltam. A fölfelé caplatást a sípályán akkurátusan végighisztiztem. Odafönt rettenetesen cudar idő volt, fújt a szél és csapkodott a fákról lehulló jéghideg víz. Ezért gyorsan el is indultunk lefelé egy másik úton. Ezen a kellemes turista ösvényen akartak elengedni engem, hogy egy kicsit sétáljak, de én ezt egy gyors elalvással védtem ki.

Anyáék közben láttak őzikéket futni a hegyoldalban, néhány méterre tőlük, de én ezt akkurátusan átaludtam.


Csörgedező patak hangjára ébredtem.



A patak az úton csörgedezett, tehát a tocsogó sár ellepett mindent. A parkolóba érve végre szabadon engedtek, jót sétálgattam, amíg Apa lángost evett. Nagyon nem tetszett, amikor haza kellett indulnunk.

2010. január 6., szerda

Karácsony

Egy csávó kábé kétezer éve megszületett. Ennek ürügyén az emberek uszkve másfél hónapon át, vagy dec. 23.-án egy kisebb afrikai ország költségvetését képesek hülyeségekre elkölteni. Ekkor szokás még egy mezőgazdasági produktum beszerzése és az erre kijelölt helységben, a tűlevelek szétszórása érdekében való fölállítása. Erre a fenyőcsemetére szoktak még akasztgatni mindenféle csillogó, csicsás díszeket, meg papírba csomagolt ehető csokiscukor (szénhidrátbomba) darabokat. Karácsonyi népszokás még a rokonok körbelátogatása és a tisztes látogató halálra zabáltatása irdatlan mennyiségű sütemény folytonos és kérlelhetetlen traktálásával.

Életem második karácsonyán a szüleim megmentettek az állandó kísértéstől, hogy egy csili-vili karácsonyfa közelében téblábolva azt magamra borítsam, így összeszurkálva magam. Egyszerűen nem vettek otthonra fát. A fentnevezett napon átmentünk Mamáékhoz és jól megettük a vacsorájukat.

Az est fénypontja az volt, amikor jól megajándékoztak engem. Ebből a szempontból nem is akkora hülyeség ez a karácsony dolog, talán bevezethetnénk évente több alkalommal is.

2010. január 4., hétfő

Medvefarm

http://www.medveotthon.hu/

Mondták, hogy megnézzük a macikat, én meg mondtam, hogy vau. A fene se érti ezeket a népeket, a Papáék szőrös négylábúját Macinak hívják és sűrűn mondja, hogy vaúúú. Minden áron be akarták nekem adni, hogy ezek azt mondják, hogy brumm. Tényleg kicsit nagyobbak voltak és dúsabb volt a bundájuk, de ezt simán produkálja egy schauma samponos fürdetés. És ezek meg se szólaltak, egy büdös szóval sem árulták el identitásukat.

Az persze gyanús volt, hogy hosszú fakanalakról mézet nyalogattak, mint Micimackó. Eszembe jutott a régi székely mondás “ a medve nem játék…”.