2010. december 6., hétfő

Télapó

Kicsit realistára sikeredett a Mikulás felfogásom. Este lelkesen kitakarítottam a csizmáimat, és anyával kiraktuk őket az ablakba. Ezt reggelre jól el is felejtettem. Szokásos aktivitykkel indítottam a napot, anyáékhoz átvándoroltam az ágyba hajnalban, kicsit rugdostam apát, kikunyiztam anyát az ágyból, hogy kapcsolja föl a villanyt a szobámban, ahol bőszen nekiálltam játszani a markolókkal. Még ekkor sem tűnt fel az ablakban lévő ajándék. Csak akkor vettem észre a cuccokat, amikor anya tisztába rakott öltöztetés előtt.

Kicsit elállt minden szavam, de arra a kérdésre, hogy ki rakta azt az ablakba, egyből mondtam, hogy anya. Persze erre megpróbálták nekem bemesélni, hogy valami piros ruhás, túlsúlyos, öreg pacák tette oda, amíg aludtam. Erre semmi reális esély sincs. Kezdjük azzal, hogy a Zsófi kutya, ha csak a kerítés közelébe megy, már észveszejtő őrjöngésbe kezd. A kéményen sincs esélye bejutni. Ha a parapet ventilátorán át is küzdi magát, a kazán égéstere zárt. A vaslemezen való átdiffundálást meg már egy újszülött se veszi be. Másutt se nagyon van esélye bejutni a házba, de mint rendes Csillagkapun nevelkedett gyerek, lépjünk túl a dolgon. Biztos van neki Asgard sugaras űrhajója, meg Shodan álcázója.
Szóval a Télapó hozott egy gyurmát meg hozzá egy sodrófás gyúródeszkát, meg csokikat. A Kindercsokiban meg volt egy Pingvinpóstás hótalpakkal. Ma reggel a bölcsiben ott ült a Télapó és mindenki kapott tőle ajándékot. Ha a bölcsibe el tud menni és lehet vele barátkozni, akkor minek ez az éjszakai titkolózós, belopózós hacacáré.