Barlang

Az összes hülye extrémsport közül pont a barlangászatot tudták kiszúrni maguknak ezek a szerencsétlenek. Semmi trendi gondolkodás nem szorult beléjük. Mennének canoeing, rafting túrára vagy jégmotocrossozni. Ráadásul félnek a sötétben, ezért már másodszor kellett őket elkísérnem. Úgy féltek, hogy végig fogták a kezemet.

A barlang egy viszonylag nagy, sötét, sáros lyuk a földben, ahol fura ruhában csúszni-mászni lehet.
Apa magára aggatott a régi kengurummal és lemászott egy nagy létrán, ezután végre szabadon engedtek.
Igen nagy felháborodást keltett, amikor az egyik szűkületben kezdtem el kavicsozni. Nem értem mit sipákoltak én ott kitűnően éreztem magam, csak nekik volt szűk és meredek a hely.

A Színház teremig mentünk és ott megnéztük az Operaház fan… akarom mondani a Barlang szellemét. Kicsit mászogattunk az avatófalon meg a csúszdán. A Borit mindenáron rá akarták venni, hogy adjon egy puszit. Nekem aztán édes mindegy, sokkal jobban izgattak a kicsi kavicsdarabok, amiket jól meg lehetett enni.
Kifelé egy kicsit hisztisre sikeredett az út, ebből kifolyólag a pofim kissé agyagos lett és a könnyeim ebbe az agyagba vágtak Volgányi csatornákat.

Legközelebb talán végre haladnak a korral és Squash-olni mennek, oda nem kellek túravezetőnek.

Dunaparti kavics parti

Történt nem is olyan rég (még én sem vagyok túl régi), hogy elautóztunk a közeli Vácra, annak is a Duna parti sétányához. Unokatesóim társaságában megsétáltattuk a szülőket. Megnéztünk egy nagy hajót, ami autókat szállított ide-oda a nagy vízen keresztül és játszótereztünk egy kicsit. A játszótéren elvesztettem egy kicsit az egyensúlyom és az ezt követő esést a felső ajkammal tompítottam. Remélem a hintalónak is annyira fájt ez a találkozás, mint nekem.

A Duna parton bőszen nekiláttunk a kavicsok vízbe hajigálásának. Mivel mostanság erősen télbe hajlik az idő, - globális felmelegedés ide vagy oda, - elég rendesen be voltam öltöztetve. A rám aggatott ruháktól viszonylag nehezen tudtam mozogni, de ez sem tántorított el a sóderdobálás nemes tevékenységétől. Közvetlenül a víz mellől potyogtattam be a cuccot, amikor egy nagyra sikerült lendítés hatására Sirilla György nyomdokaiba léptem. Klasszikus pofára esésemet a víz csillapította, majd a meder sóderágya állította meg. Kezek a törzs mellé szorítva, orral és állal átadva a földnek a lendületet, ahogy az elő van írva. Apa, miközben kiráncigált a vízből azt kérdezte, hogy megszomjaztam ilyen hirtelen? – Nem vazze, így szoktam horgászni.
Miután megtörölgettek és eltávolították a vizes göncöket, folytattuk tovább a kavicsdobálást és meglátogattuk a közeli játszóteret. Anya sapkáját kaptam kölcsön, ami csak úgy állt meg a fejemen, ha alágyűrték a fülemet. Igazán hülyén tudok kinézni radarozásra állított fülekkel.
Este jött a télapó. Király volt ez a nap.

Spanyolhon II.

A reggelit ebben a szállodában a harmincadik emeleten osztogatták, egy nagyon szépen dekorált teremben. Anyáék nem nagyon örültek neki, amikor hangos kurjongatással fejeztem ki tetszésemet, hogy ennyire szép helyen fogyaszthatom el a kiflibelet. Mogorva bácsik és nénik falatoztak itt teljes kussban, csak a kávét töltögető pincérek örültek, hogy egy kis változatosságot viszek az életükbe.

A város megcsodálását ismételten csak apa hátán kezdtem meg. Bemetróztunk a belvárosba és elzarándokoltunk a király bácsi palotájához, ahol persze nem lakik, csak úgy van neki. Megnéztük a sok szép házat, sétálgattunk a Gran Via-n és belefutottunk egy Irán szabadságáért tiltakozó tüntetésbe. Nagy fergeteg volt, dobosokkal, táncosokkal és az utánuk vonuló köztisztasági vállalattal. Rendőrök mindenhol, de senkinek nem jutott eszébe megdobálni őket. Náluk ez nem divat.

A szálloda előtt egy kis játszótér volt, csúzdával, pörgethető és mászható mindenfélével. Ott játszottam még egy nagyot estig, meg a szökőkutat csodáltam a lemenő napfényben.

Az esti hancúrozás a szállodaágyon igen kitűnő volt. A két bazi magas ágybetét közé be tudtam állni és onnan incselkedtem apáékkal. Öltöztetés, pelusozás közben nagy kihívás volt engem elkapniuk. A magas ágyról a lejövetel néha igazán problémás volt. Már megtanultam, hogy hasra fordulva a lábamat lelógatva kell az ilyenekről lemászni, de ez annyira magas volt, hogy a leérkezés rendes seggreesésnek felelt meg.

A fürdés egy ilyen helyen bizony nem kutyafüle. A kád igen csúszós aljzattal van ellátva. Ennek köszönhetően a fontos játékpakolgatás közben mindig sikerült úgy hanyatt esni, hogy mindenem csuromvizes legyen és jól meg is ijedjek.

Spanyolhon I.

Szülők munka megbeszélés (aliasz míííting) címén kénytelenek néha messze földre elrepülni. Mivel mostanság erősen a nyakukra települtem és a mogyeszukat szorongatva (képletesen) addig kínoztam őket, amíg magukkal nem vittek. Madridba szólt az invitálás.
Repülőn még nem ültem, tulajdonképpen még elég sok mindenen nem ültem, de egy évesen szerintem így van ez rendjén. Szépen lassan kipróbálom az összes ülni valót, bár van néhány bizarr dolog, amire nem feltétlenül kéne felülni (kamikáze repülő, pap bácsi öle, stb…).
A három órás út jól indult, Kati-mamáék vittek ki, bennünket egy terminálnak nevezett istállóba, ahová ezeket a repülőket bekötik, meg abrakolják. Itt az embereket úgy terelgetik, mint a vágómarhákat és velük etetik a repülőket, meg gurulós bőrönddel.
Anyáék odaadták egy néninek a bőröndünket meg az én hátihordozómat és kaptak három csinos kis papírdarabot, amivel beengedtek bennünket a kapukhoz. Apa meg Anya minden cuccukat csinos kis ládikákba tették, és így mentek át két szürke oszlop között. Én még így is besípoltam, kiderült, hogy jó anyagból van a nacim csatja. Anyának meg kellett kóstolnia a vizemet, hogy egy bácsi elhiggye, nem akarja felrobbantani a cumisüvegemmel a repülőt. Szerintem ezek konkrétan nem teljesen normálisak, mindenkit teljesen átmotoznak, de aki terrorizálni akar, ezeket úgyis megkerüli, akkor meg minek.

Amikor újra felöltöztünk, odaálltunk a kiírt kapuhoz. Naná, hogy nem onnan indult a gépünk. Átcaplattunk az utolsó kapuhoz a tutufríísoppnál, és lementünk a ránk várakozó buszhoz. Azaz mentünk volna, mivel a fotocellás ajtó nem akart bennünket kiengedni. Mikor ez is megoldódott, felszálltunk egy zsúfolt buszra, és elindultunk Madridba. Busszal azért kicsit hosszú lett volna, ezért azzal csak a repülő lépcsőjéig vittek minket. Amikor felkászálódtunk a gépre, akkor kaptam egy kedves nénitől egy felfújható gumirepülőt meg egy külön nekem szánt lekötöző övet (szadista népség, mindenkit kikötöznek). Elfoglaltuk a helyünket, mindjárt egy sor széket. Gyorsan begyűjtöttem a székekben elhelyezett zacskókat, újságokat és ezeket a felszállás megkezdéséig módszeresen összegyűrtem és lehajigáltam, csak hogy mindenki tudja hányadán állunk.

Itt laktunk. Nem itt!

Amíg repültünk a körülöttem ülőket is boldogítottam néha egy kicsit. Kaptam néhány műanyag poharat, amiben az italokat osztogatják. Kb. öt percig kitartottak, de aztán az enyészeté lettek játékom áldozati oltárán. Anyát is molesztáltam egy kis kajáért, és így aludtam el 11700 méter magasan 876 km/óránál. Amikor megkezdtük a leszállást felébredtem.
A madridi reptér egy brutál nagy hodály. Két mozgójárdán is mentünk, ez nagyon tetszet, vissza akartam menni rajta. A csomagkiadásig vagy tizenöt percet bandukoltunk. Már várt bennünket a “drága” taxis bácsi, és elvitt bennünket a szállodába. Itt kaptunk egy frankó szobát a 11-dik emeleten és nekem külön hoztak egy ágyat, hogy meg legyen a konfortérzetem.

Féligmeddig berendezkedtünk és elmentünk felfedezni a környéket. Böszme nagyvárosban apa hátán megtett egy óra úttal, eljutottunk egy Minisztériumig, aminek nyitva volt a kertje és ott végre én is rohangászhattam egy kicsit. A gyerekek fociztak és nekem is mindenképpen bele kellett szólnom a játékba. De a szökőkút sokkal érdekesebb volt, kár hogy nem mehettem bele pancsolni.
Vissza a szállodába, már metróval mentünk. Ez volt életem első metrós utazása.

Baráti népek

Apa és Anya néha-néha elvisznek engem olyan helyekre, ahol találkoznak más hasonló nagyságú (de apánál azért jóval kisebb) emberekkel. Ők úgy hívják őket, hogy barátok.

Ott van például a Kokó-bácsi. Ici-pici korom óta azt hajtogatja, hogy “Luke én vagyok az apád”. Szerintem nagyon el van tévedve, egyáltalán nem hasonlítok rá, meg az erő sincs vele, az velem van. Aztán a Halacska-bácsi, akivel rettentő jót lehet játszani, amikor már annyi bort gurított le a torkán, mint a Niagara másfél napos vízhozama. A múltkor nekiláttunk köveket pakolni egy műanyag dobozba, ő berakta én kivettem, így elvoltunk vagy két órán keresztül.

Rozsé bácsi az Isten! Hegyomlás méretű a csávó.
Csaba-bácsi szobája meg tele van mindenféle jól pakolható csodákkal. Van ott gitár, squashütő, bizbazok a polcon meg bortartó borokkal megrakva. Nem szoktak örülni, amikor ott rendezkedem.
Tasi-bácsi a táncos lábú, Csibe nagynénémmel ügyesen táncikálnak, poharak bánják néha egy-egy megmozdulásukat.

A nőnemű egyedek általában anyával nekiülnek dumcsizni, apa meg a többi hímmel iszogat mindenféle alkoholos nedűket.
Nem is tudom… Amikor így összejönnek egy lakásban, akkor az egy négyzetméterre jutó diplomák száma hirtelen a magasba szökik, de úgy érzem, hogy én vagyok a legértelmesebb köztük.

Első szó

Autó!

Persze csak hangutánzó jelleggel préseltem ki magamból, de úgy örültek neki, mintha a Kalevalát finnül reppeltem volna visszafelé. Fene se érti, mér olyan nagy dolog, ha azt csinálom amit a anya és apa, de ők örülnek neki, én meg nem akarok csalódást okozni.

Szülinap

Egy éves lettem. Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Ezzel a közhellyel indítanék, és máris leszögezem, én minden tekintetben megfelelek a koromnak. A fitt, lendületes és jól ápolt korosztályba tartozom. Ügyelek a testtömeg indexemre, a reformtáplálkozás és a rendszeres testmozgás rendíthetetlen híve vagyok. Nagyon vigyázok a testzsír értékemre, a koleszterin szintemre, a vérnyomásomra és kerülöm a stresszt. Rendszeres rekreációs kúrákon veszek részt, napjában többször eszek keveset, és kerülöm a dohányzást és az alkoholfogyasztást.

A szülinapom megünneplése a család nevezetű emberállomány egybegyűjtésével kezdődött a birodalmam teraszán. Mint kiderült, a mi kis családunk, amit apával és anyával alkotunk, csak részhalmaza egy nagyobb egységnek, amit szintén családnak hívnak. Ennek tagjai mind ismerik egymást, és rokonoknak nevezik őket.
Apa és a többi szőrös arcú rokon nekilátott fát apró darabokra ütlegelni, és ezeket meggyújtva, döglött állatok beáztatva állott darabjait összeégetni egy fekete vasdarabon. Ezután jól megettek mindent és még ittak is rá, miközben mi a Dorkával a homokozóban megtöltöttünk minden játékot homokkal meg kiborogattuk.
Máté rákattant a medencére, meg a locsoló kannára. Mondták neki, hogy locsolja meg a betont. Ezt ő úgy abszolválta, hogy a kannáról magára öntötte a vizet, miközben a betonon állt, majd ő is jött homokozni velünk. Kicsit jobban összekoszolta magát, mint mi, de így elérte eredeti célját, mert a medencébe rakták ahhoz, hogy le tudják mosni.

A tortaevési előkészületeim úgy zajlottak, hogy anya leterített mindent, amit nem szeretett volna ragacsosan látni, és partedlit kötött a nyakamba. Az én különbejáratú pudingtortám egészen pofás kis alkotás volt. Eleinte csak simogattam, aztán egészen belejöttem és szétturmákoltam az egészet. Mikor már cafatokra túrtam a cuccot, néha bele-bele kóstolva, Mimama felkapott és Katimama letörölgette rólam a maradványokat.

Az ajándékok kibontását természetesen másra bíztam, de a már összerakott játékokat boldogan vettem birtokba. Kaptam mindenféle tologatni valót, meg amibe be lehet ülni, meg amit a felnőttek olvasgatnak nekünk, szóval, ami szem szájnak ingere. A bulinak egy kis jégeső vetett véget, de a fergeteges hangulatom egész este megmaradt.

Szlovák pari

Beültettek egy böhöm nagy autóba, és elrobogtunk jó messzire. Ott már nem is beszéltek úgy, ahogy anyáék egymásközt szoktak. Nagy hegyek közé mentünk, valami Szlovák-paradicsom nevű helyre.
Apa egy sör nevű italt ivott (soha nem láttam még ilyet a kezében), nagyon tetszett nekem is, az újdonság varázsa.

Ők túrázásnak nevezték ezt az egészet, de én át látok a szitán. Szerintem azért jöttek itt össze, hogy megigyák az összes Becherovkát meg sört, amit ebben az országban előállítanak. Néhányan igazán kitettek magukért ebben a kilátástalan küzdelemben.
Amikor reggel fölkeltünk, engem zsákba gyömöszöltek, apa fölvett a hátára, és elindultak a Hernád-áttörés trepnikkel kiépített szikláin. Mentünk, mentünk, mendegéltünk. Én közben autósat játszottam, csapkodtam apa vállát, halandzsázgattam és aludtam egy jót. Sokat mentünk és jó magasra, onnan szétnéztünk, majd lejöttünk. Hogy ennek mi értelme volt? Na, mindegy.
Szülők este vacsorázni vittek a közeli étterembe, kaptam sült krumplit, amit elcsócsáltam, és amikor szabadon engedtek kószálni, megdobáltam a tüzet kövekkel.
Ezt is letudtuk.

Gáz van

Gáz van, nincs gáz. A szülők nem fürdetnek, mert nincs melegvíz. Viszont így nincs homokozó sem, nehogy nyakig dzsuvás legyek. Pedig az nagy királyság. Szórom a homokot a hátam mögé (ezzel együtt a fejemre) kipakolom a homokozóból, dobálom a játékokat, szóval atom király buli.

Ilyenkor a pelenkámba szivárognak apró szemcsék, amik csikiznek, de ez engem csöppet sem zavar, viszont anyát rendkívül irritálhatja ez a sok apró szemcse, mert pelenkázáskor mindig kisöpri onnan, és valami ilyesmivel becéz, hogy koszos disznófülű.
Holnapra elmúlik ez az áldásos állapot, mert visszaadják a gázszolgáltatást. Akkor megint fürödni kell. Nem baj, bosszúból jól kipancsolom a kádból a vizet, eláztatva az egész fürdőszobát. Apával úgy is azt szoktuk játszani, hogy a vizes fürdőszivacsot megpróbálom kidobni a fürdőszoba szőnyegre, ő meg nem hagyja.
Néha én vagyok a gyorsabb.

Apa

Eddig csak sejtettem, mostanra már szinte biztos vagyok benne, hogy apa a világon a legerősebb ember! Fel tud emelni egy hordót vagy egy utánfutót! Sőt! Még Engem is elbír a hátán. Na, ezt nagyon csípem! Ha a hátára vesz, akkor igazán izgalmas dolgokat művelünk. Az egyik ilyen dolog, amikor Apa mindenféle köveket rakosgat egymásra, közben néha saraz is. Én is szoktam kavicsozni, úgyhogy megértem, ha szereti csinálni. Azt már kevésbé értem Nekem miért nem engedi Anya, hogy sarazzak!
A másik kedvelt tevékenysége Apának, amikor egy zúgó dobozt tologat le-fel a kertben. Még nem sikerült rájönnöm miért is olyan jó ez neki, de abból indulok ki, hogy már elég öreg ahhoz, hogy tudja mit csinál. Szerintem egyébként rém unalmas egy idő után ez a le-fel-le, ezért aztán igyekszem szórakoztatni Őt. Ilyenkor elmesélem Neki mennyi érdekes dolog van a világban. Hadd tanuljon…


Azért vannak más furcsaságok is! Itt van például az esti fürdés. Az odáig rendben van, hogy szórakoztatom Őket lefekvés előtt! De például Apa minden este meg”phrűűűphrűű”-zi a hasamat. Fogalmam sincs miért jó ez neki! Múltkor kipróbáltam Anya hasán, de szerintem nem volt különleges érzés (leszámítva, hogy Anya nevetett….lehet, hogy egyszerűen csak ez az OK?). Komolyan mondom, nem könnyű megérteni Őket.

Alvás

Tulajdonképpen jó dolog ez az alvásnak nevezett tevékenység. Általában előtte kapok cicit, ami egy férfinak mindenképpen jó kezdet. Szerintem Anya ezzel próbál lefizetni (rendkívül sikeresen), hogy ne keljek fel túl gyakran.

Minden este 11-kor felkelek és ellenőrzöm a szülőket, nehogy valami disznóságot csináljanak, meg szükségem van egy kis emlékeztető szopizásra is. A szülők, ha nem ellenőrizném őket rendszeresen, még képesek lennének csinálni nekem egy kistesót és akkor mi lenne az egyeduralmammal. Persze, ha így jobban belegondolok, lehet, hogy jól jönne egy kis segítség. Egyre nehezebben bírom az uralkodás terheit.

Birodalmam

Rezidenciám viszonylag tágas, főleg mióta kísérleti alanyaim eljutottak arra az értelmi felismerésre, hogy leterítsék a teljes teraszt egy műfűnek nevezett zöld szőnyeggel. Így a nappaliból kialakított játszóterem duplájára nőtt és rettenetesen izgalmas dolgokkal bővült a felfedezni valók listája.

Hagy írjam le röviden milyen az én birodalmam. A nappali jobb sarkában található a könyvszekrény, az itt található könyveket nagyon szeretem bizergálni, egynek a boríróját már szétszedtem, de mindig, amikor belemerülnék a könyvpakolásba és tépésbe, azonnal rám szólnak. Valamiért nagyon fontos nekik ez a csomó papír, úgyhogy általában rájuk hagyom és keresek más játékot. A könyvszekrény mellé be szokták húzni a dohányzóasztalt és a fotelt, hogy ne tudjak a folyosó felé mászkálni, de ezt már legtöbbször megoldom az asztal félretolásával. Ezek mellett ott a konyhát lezáró rács, amit előszeretettel rágok. Rendkívül finom a régi gyerekágyból kialakított rácsos ajtó fája. Ettől balra a konyhapult és ebédlőasztal a székekkel. A pultot már lezárták a szülők lambériával, pedig kitűnő pakolnivalók voltak a kosarakban (liszt, cukor, krumpli, műanyag dobozok). A székek tologatása viszont nagyon jó szórakozás. Ezzel szemben ott van az íróasztal. Ezen érdekes számítógépek meg csomó játéknak való cucc van, csak nehezen hozzáférhetőek. Az asztal mellett lehet kimenni a teraszra, és itt van az én járókám, ami néha eltorlaszolja a kijáratot. E mellett van még egy számomra jelentéktelen pamlag.
A játékaim a könyvszekrény melletti sarokban várnak minden reggel a kosaramban. Hogy megfelelő mértékre növeljem a nappali entrópiáját, általában kiborítom a kosarat és szétszórok minden játékot, majd beleülök a kosárba.
A teraszon kitűnően lehet tépkedni a növényeket, meg kipakolni a virágládákból a mulcsot. Anya igen morcosan reagál, ha egy-egy mulcsdarabbal a kezemben vándorlok be a nappaliba. A ládákban mindenféle érdekes illatú fűszernövények nőnek, de csak addig, amíg le nem csapok rájuk. Imádom tépkedni őket, főleg a snédlinget. Van ott egy érdekes növény, piros kis hegyes cuccok nőnek rajta és ezt nem szeretik, ha piszkálom. Valami chilinek szokták nevezni és nagyon érdekes jószág, egyszer még meg fogom kóstolni.

Béla

Kati Mama egy tündéri kísérleti alany, nagyon szeret engem kényeztetni. Bölcsi Papa meg a párja. Szóval imádni valóak mindketten.

A Balcsin nyaraltunk és mindenfélét játszottunk Anyával és a Mamával. Nagyon elfoglalt a kocsibehajtó kavicsainak elrendezése, de ha szóltak Anyáék, azért odafigyeltem rájuk.
Mama ezen felbuzdulva újságolta Papának:
- Képzeld, az Andris már hallgat a nevére. – Erre papa.
- Béla figyelj! – Sandán rámosolyogtam.
Ennyit a tesztelésemről. Majd tudjátok, mikor fogom én produkálni magam nektek. Különben is, sürgős pakolászni valóm akadt a játékok körül.

Világrend

A felnőttek valami elavult demokrácia nevű társadalmi rendben élnek többnyire ezen a világon. Meglátásom szerint egy olyan világnézet, ami több mint kétezer éves gyökereket mutat fel, nem lehet hosszútávon életképes.
Én már ezt túlhaladtam és a kísérleti környezetemben bevezettem a számomra sokkal elfogadhatóbb és korszerűbbnek ítélt Egyéni Monarchiát.

Ebben a világrendben az a jó, hogy minden rám van kitalálva és alkalmazva, Én vagyok az abszolút uralkodó!
Kineveztem Anyát szociális és családügyi miniszternek, Apát meg Pénzügy illetve Közlekedési miniszternek. Feladatuk, hogy mindenben teljesen kiszolgáljanak engem. Királyságom területe jelenleg a Levendula utcai rezidenciám. Tudom nem egy “lábon forgó kacsa”, de a minisztereim feladata, hogy minden igényemet kielégítő palotát varázsoljanak belőle. Ennek érdekében hosszú távú fejlesztésekbe kezdtek. Gyerekszoba kialakítása, járóka elhelyezése a nappaliban, konnektorok lezárása, rácsok elhelyezése a kritikus pontokon.
Anya feladatává tettem az ételekkel és ruházattal való ellátásomat. A rendszeres fürdetésemet közösen végzik. Ha valaki megkérdőjelezné hatalmam abszolút voltát, arra teljes szigorommal lesújtok. Büntetéseim példásak és kíméletlenek.

Kaja

Egyelőre kicsit egysíkú a táplálkozásom, de legalább sűrű. Anya cicijére rácuppanva fincsi nafta csordogál a számba. Ez minden gondom elűzi egyelőre, csak a pocakomat viseli meg időnként. Türelmes simogatás árán kijön belőlem a fájdalom okozója, hatalmas rotyogások közepette.


Ekkor alkalmaztam az első kíméletlen vizsgálati módszerem. Teszteltem a hangintenzitás és monotonitástűrést a szülőkön. Ezt úgy valósítottam meg, hogy nemtetszésemnek adtam hangot általában, esténként mert fájt a pocakom. Apa a vizsgálat alatt rendszerint az alkarjára fektetett, töltött magának egy pohár bort és azt kortyolgatva sétálgatott velem föl alá. Anya meg a vállára fektetett és úgy ringatott, meg simogatta a hátam. Ez is igen hatékonynak bizonyult a pukikicsikarás szempontjából. Anya nem ihatott bort az én szoptatásom miatt.
A vizsgálatom azt állapította meg, hogy igen türelmes és találékony lényekkel van dolgom. Nem igazán viselte meg őket az éjszakai hangintenzitás vizsgálat sem, pedig igyekeztem mindent beleadni, ami a torkomon kifért.

Születés

Kicsit megviselt a dolog. Így utólag úgy gondolom sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem tekeredik a kajás zsinór a nyakamra kétszer. Persze utólag könnyen okos az ember.

Ekkor találkoztam először kutatásaim tárgyával. Na jó, Anyát már ismertem kilenc hónapja, meg apa hangját is hallottam néha, de így kívülről teljesen másképpen néznek ki.
Miután elhagytam a szülőcsatornát és leszedték rólam a köldökzsinórt, kicsit nehezen ment a levegővétel, ezért az éppen ott álldogáló szülésznővel kiszivattyúztattam a váladékot a légcsövemből, és ha már ott volt, és úgy se volt más dolga így este tizenegykor meg is fürdetett meg fel is öltöztetett. A szülök furcsa arckifejezését ÖRÖM –ként definiáltam később. Kicsit fáztam, ezért elhelyezést kaptam egy inkubátor nevű akváriumszerű üvegdobozban. Innen szemléltem tovább a világot. Furcsa, fényes és hideg hely.

Bemutatkozás

Üdv nagyvilág! Nagy szarban vagyok (néha szó szerint)! Belevágtam ebbe a fogantatással kezdődő izébe és most meg mindent nekem kell megcsinálni, kitalálni és kijavítani. Csoda, hogy gondterhelt vagyok.

Összeírom ide nektek mire jutottam eddig a dolgokkal. Ezt a világnak nevezett katyvaszt, ki fogom bogozni. Akutyaúristenit!
Kutatásaim és kísérleteim tárgya elsősorban a két szülőnek nevezett emberegyed, más néven Anya és Apa. Alapjában véve mindketten jóindulatú, kedves és együgyű teremtések, a maguk degeneratív módján még logikus cselekvésekre, kisebb feladatok megoldására is képesek. Sok munkával talán ki tudok hozni belőlük valamit.