2009. szeptember 29., kedd

Baráti népek

Apa és Anya néha-néha elvisznek engem olyan helyekre, ahol találkoznak más hasonló nagyságú (de apánál azért jóval kisebb) emberekkel. Ők úgy hívják őket, hogy barátok.

Ott van például a Kokó-bácsi. Ici-pici korom óta azt hajtogatja, hogy “Luke én vagyok az apád”. Szerintem nagyon el van tévedve, egyáltalán nem hasonlítok rá, meg az erő sincs vele, az velem van. Aztán a Halacska-bácsi, akivel rettentő jót lehet játszani, amikor már annyi bort gurított le a torkán, mint a Niagara másfél napos vízhozama. A múltkor nekiláttunk köveket pakolni egy műanyag dobozba, ő berakta én kivettem, így elvoltunk vagy két órán keresztül.


Rozsé bácsi az Isten! Hegyomlás méretű a csávó.
Csaba-bácsi szobája meg tele van mindenféle jól pakolható csodákkal. Van ott gitár, squashütő, bizbazok a polcon meg bortartó borokkal megrakva. Nem szoktak örülni, amikor ott rendezkedem.
Tasi-bácsi a táncos lábú, Csibe nagynénémmel ügyesen táncikálnak, poharak bánják néha egy-egy megmozdulásukat.

A nőnemű egyedek általában anyával nekiülnek dumcsizni, apa meg a többi hímmel iszogat mindenféle alkoholos nedűket.
Nem is tudom… Amikor így összejönnek egy lakásban, akkor az egy négyzetméterre jutó diplomák száma hirtelen a magasba szökik, de úgy érzem, hogy én vagyok a legértelmesebb köztük.

2009. szeptember 24., csütörtök

Első szó

Autó!

Persze csak hangutánzó jelleggel préseltem ki magamból, de úgy örültek neki, mintha a Kalevalát finnül reppeltem volna visszafelé. Fene se érti, mér olyan nagy dolog, ha azt csinálom amit a anya és apa, de ők örülnek neki, én meg nem akarok csalódást okozni.

2009. szeptember 15., kedd

Szülinap

Egy éves lettem. Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Ezzel a közhellyel indítanék, és máris leszögezem, én minden tekintetben megfelelek a koromnak. A fitt, lendületes és jól ápolt korosztályba tartozom. Ügyelek a testtömeg indexemre, a reformtáplálkozás és a rendszeres testmozgás rendíthetetlen híve vagyok. Nagyon vigyázok a testzsír értékemre, a koleszterin szintemre, a vérnyomásomra és kerülöm a stresszt. Rendszeres rekreációs kúrákon veszek részt, napjában többször eszek keveset, és kerülöm a dohányzást és az alkoholfogyasztást.


A szülinapom megünneplése a család nevezetű emberállomány egybegyűjtésével kezdődött a birodalmam teraszán. Mint kiderült, a mi kis családunk, amit apával és anyával alkotunk, csak részhalmaza egy nagyobb egységnek, amit szintén családnak hívnak. Ennek tagjai mind ismerik egymást, és rokonoknak nevezik őket.
Apa és a többi szőrös arcú rokon nekilátott fát apró darabokra ütlegelni, és ezeket meggyújtva, döglött állatok beáztatva állott darabjait összeégetni egy fekete vasdarabon. Ezután jól megettek mindent és még ittak is rá, miközben mi a Dorkával a homokozóban megtöltöttünk minden játékot homokkal meg kiborogattuk.
Máté rákattant a medencére, meg a locsoló kannára. Mondták neki, hogy locsolja meg a betont. Ezt ő úgy abszolválta, hogy a kannáról magára öntötte a vizet, miközben a betonon állt, majd ő is jött homokozni velünk. Kicsit jobban összekoszolta magát, mint mi, de így elérte eredeti célját, mert a medencébe rakták ahhoz, hogy le tudják mosni.


A tortaevési előkészületeim úgy zajlottak, hogy anya leterített mindent, amit nem szeretett volna ragacsosan látni, és partedlit kötött a nyakamba. Az én különbejáratú pudingtortám egészen pofás kis alkotás volt. Eleinte csak simogattam, aztán egészen belejöttem és szétturmákoltam az egészet. Mikor már cafatokra túrtam a cuccot, néha bele-bele kóstolva, Mimama felkapott és Katimama letörölgette rólam a maradványokat.





Az ajándékok kibontását természetesen másra bíztam, de a már összerakott játékokat boldogan vettem birtokba. Kaptam mindenféle tologatni valót, meg amibe be lehet ülni, meg amit a felnőttek olvasgatnak nekünk, szóval, ami szem szájnak ingere. A bulinak egy kis jégeső vetett véget, de a fergeteges hangulatom egész este megmaradt.

2009. szeptember 13., vasárnap

Szlovák pari

Beültettek egy böhöm nagy autóba, és elrobogtunk jó messzire. Ott már nem is beszéltek úgy, ahogy anyáék egymásközt szoktak. Nagy hegyek közé mentünk, valami Szlovák-paradicsom nevű helyre.
Apa egy sör nevű italt ivott (soha nem láttam még ilyet a kezében), nagyon tetszett nekem is, az újdonság varázsa.




Ők túrázásnak nevezték ezt az egészet, de én át látok a szitán. Szerintem azért jöttek itt össze, hogy megigyák az összes Becherovkát meg sört, amit ebben az országban előállítanak. Néhányan igazán kitettek magukért ebben a kilátástalan küzdelemben.
Amikor reggel fölkeltünk, engem zsákba gyömöszöltek, apa fölvett a hátára, és elindultak a Hernád-áttörés trepnikkel kiépített szikláin. Mentünk, mentünk, mendegéltünk. Én közben autósat játszottam, csapkodtam apa vállát, halandzsázgattam és aludtam egy jót. Sokat mentünk és jó magasra, onnan szétnéztünk, majd lejöttünk. Hogy ennek mi értelme volt? Na, mindegy.
Szülők este vacsorázni vittek a közeli étterembe, kaptam sült krumplit, amit elcsócsáltam, és amikor szabadon engedtek kószálni, megdobáltam a tüzet kövekkel.
Ezt is letudtuk.


2009. szeptember 10., csütörtök

Gáz van

Gáz van, nincs gáz. A szülők nem fürdetnek, mert nincs melegvíz. Viszont így nincs homokozó sem, nehogy nyakig dzsuvás legyek. Pedig az nagy királyság. Szórom a homokot a hátam mögé (ezzel együtt a fejemre) kipakolom a homokozóból, dobálom a játékokat, szóval atom király buli.

Ilyenkor a pelenkámba szivárognak apró szemcsék, amik csikiznek, de ez engem csöppet sem zavar, viszont anyát rendkívül irritálhatja ez a sok apró szemcse, mert pelenkázáskor mindig kisöpri onnan, és valami ilyesmivel becéz, hogy koszos disznófülű.
Holnapra elmúlik ez az áldásos állapot, mert visszaadják a gázszolgáltatást. Akkor megint fürödni kell. Nem baj, bosszúból jól kipancsolom a kádból a vizet, eláztatva az egész fürdőszobát. Apával úgy is azt szoktuk játszani, hogy a vizes fürdőszivacsot megpróbálom kidobni a fürdőszoba szőnyegre, ő meg nem hagyja.
Néha én vagyok a gyorsabb.

2009. szeptember 8., kedd

Apa

Eddig csak sejtettem, mostanra már szinte biztos vagyok benne, hogy apa a világon a legerősebb ember! Fel tud emelni egy hordót vagy egy utánfutót! Sőt! Még Engem is elbír a hátán. Na, ezt nagyon csípem! Ha a hátára vesz, akkor igazán izgalmas dolgokat művelünk. Az egyik ilyen dolog, amikor Apa mindenféle köveket rakosgat egymásra, közben néha saraz is. Én is szoktam kavicsozni, úgyhogy megértem, ha szereti csinálni. Azt már kevésbé értem Nekem miért nem engedi Anya, hogy sarazzak!
A másik kedvelt tevékenysége Apának, amikor egy zúgó dobozt tologat le-fel a kertben. Még nem sikerült rájönnöm miért is olyan jó ez neki, de abból indulok ki, hogy már elég öreg ahhoz, hogy tudja mit csinál. Szerintem egyébként rém unalmas egy idő után ez a le-fel-le, ezért aztán igyekszem szórakoztatni Őt. Ilyenkor elmesélem Neki mennyi érdekes dolog van a világban. Hadd tanuljon…


Azért vannak más furcsaságok is! Itt van például az esti fürdés. Az odáig rendben van, hogy szórakoztatom Őket lefekvés előtt! De például Apa minden este meg”phrűűűphrűű”-zi a hasamat. Fogalmam sincs miért jó ez neki! Múltkor kipróbáltam Anya hasán, de szerintem nem volt különleges érzés (leszámítva, hogy Anya nevetett….lehet, hogy egyszerűen csak ez az OK?). Komolyan mondom, nem könnyű megérteni Őket.