Egy csávó kábé kétezer éve megszületett. Ennek ürügyén az emberek uszkve másfél hónapon át, vagy dec. 23.-án egy kisebb afrikai ország költségvetését képesek hülyeségekre elkölteni. Ekkor szokás még egy mezőgazdasági produktum beszerzése és az erre kijelölt helységben, a tűlevelek szétszórása érdekében való fölállítása. Erre a fenyőcsemetére szoktak még akasztgatni mindenféle csillogó, csicsás díszeket, meg papírba csomagolt ehető csokiscukor (szénhidrátbomba) darabokat. Karácsonyi népszokás még a rokonok körbelátogatása és a tisztes látogató halálra zabáltatása irdatlan mennyiségű sütemény folytonos és kérlelhetetlen traktálásával.
Életem második karácsonyán a szüleim megmentettek az állandó kísértéstől, hogy egy csili-vili karácsonyfa közelében téblábolva azt magamra borítsam, így összeszurkálva magam. Egyszerűen nem vettek otthonra fát. A fentnevezett napon átmentünk Mamáékhoz és jól megettük a vacsorájukat.
Az est fénypontja az volt, amikor jól megajándékoztak engem. Ebből a szempontból nem is akkora hülyeség ez a karácsony dolog, talán bevezethetnénk évente több alkalommal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése