- Gyere, Andris rendet vágunk.
- Ojjó, ojjó!
Mondtam erre. De kiderült, hogy a rendet nem ollóval kell vágni.
Apának vannak frankó baltái, meg láncfűrésze hátul a kisházban. Biztos a rend akkora, hogy azokkal kell vágni!
Érik a zeper meg a ribizli. Apa földművelő génhibájának köszönhetően, ezekből igen sok van a kertben. Először csak félszegen apával közösen mertem legelni ezeket a piros cuccokat, de most már levetkőztem kezdeti félénkségemet és akár a félig érett epret is magamba tömöm. A ribizlit meg úgy jó enni, ha anya is kint van velem a kertben, elrohanok a bokrokig, szedek egy marékravalót, visszaszaladok anyához, letelepszem az ölében, elszemezgetem a bogyókat és a végén a piros lét a kezemről anya blúzába kenem. Nyolc-tíz ilyen kör és anya mellett a Texasi Láncfűrészes csak statiszta.
avagy, hogyan formáljuk a szüleinket kísérleti projekt! Megörökítem küzdelmem Anyu és Apu nevelése tárgyában, álljon ez tanulságul az elkövetkező nemzedéknek.