Érik a zeper meg a ribizli. Apa földművelő génhibájának köszönhetően, ezekből igen sok van a kertben. Először csak félszegen apával közösen mertem legelni ezeket a piros cuccokat, de most már levetkőztem kezdeti félénkségemet és akár a félig érett epret is magamba tömöm. A ribizlit meg úgy jó enni, ha anya is kint van velem a kertben, elrohanok a bokrokig, szedek egy marékravalót, visszaszaladok anyához, letelepszem az ölében, elszemezgetem a bogyókat és a végén a piros lét a kezemről anya blúzába kenem. Nyolc-tíz ilyen kör és anya mellett a Texasi Láncfűrészes csak statiszta.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése