Andris megmondja hogy lesz!

Mostanság próbálgatom, hogy meddig lehet feszíteni a húrokat
(idegeket). Eddig nagyobb kiborulás és büntetés nélkül megúsztam a dolgokat, de
tartok tőle, hogy nem lesz ez mindig így. Ügyesen lavírozok, de a nevelendő
jószágok (szülök) erősen ellenállnak, és a tetejébe még próbálkoznak az
akaratomat letörni.

Sok program volt mostanság, ahová hol az szülőket, hol az Óvó
néniket vittem magammal. Voltam sirályt etetni a többi ovissal a Margit-szigeten.
Kirándultam a János-hegyen, ahová az apát csak azért vittem magammal, hogy ha
elfáradnék, akkor legyen ki vigyen a hátán, természetesen hamar elfáradtam.
Voltam barlangban a Gábrissal, apáék már lépést sem tudtak velem tartani, az
öcsém meg annyira elfáradt, hogy mászás közben bealudt apa mellkasán.

Wall-E mániám kezd teljesen eluralkodni rajtam, mindenkit
mindenhol lesugarazok, anya nagy "örömére" a kavicsokat a két
kezemmel a szemétgyűjtőmbe húzom és minden cipőm lánctalp.
Szóval a mozgalmas hétköznapokat még mozgalmasabb hétvégék
követik.

Végezetül néhány kincs a mondásaim közül:
Hidroplán = tip-top-lán
Pálmafa = pávafa