Megjelölés

Találkozásom az intézményesített társadalomba integrálással meglehetősen zökkenő és törésmentes. Semmi érzelgős “az anyukámat akarom” sírás, csak átöltöztetett a váltó ruhámba és már mentem is játszani a többiekkel, hátra se néztem. Nem akarom fényezni magam, de nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy a csoportban többen megnyúlt arccal könnyezve hüppögtek és én csak könnyedén, már-már lazán játszottam tovább.
A beilleszkedésem kezdetén már azzal kezdték, hogy megjelöltek. Így egyből meg is különböztetnek. A jelem, KACSA. (nem a rút kis, csak kacsa)

Ez is kacsa, csak ezt kicsit nehéz felhímezni a ruháimra.

Gyorsan megismertek a környéken. Amikor mentünk haza anyával, a konyhás nénik rám köszöntek. Anya kérdésére elárulták, hogy azért ismernek, mert amikor úgy döntöttem, hogy felfedezem magamnak a helyet, akkor elvetődtem a konyhába is. Iza néni ott talált rám, és ha már ott voltam, akkor bemutatott mindenkinek. Második nap a bölcsödében és már mindenki ismer. Mi lesz még ebből?

Már megint kaptam egy szurit. A kutya se érti ezeket, egyszerűen örömüket lelik abban, hogy tűket böködnek belém. Szeretik azt mutatni, hogy tudják, miért szurkálnak összevissza, azt mondják, hogy ne legyek beteg. De én átlátok a szitán (amivé lassanként lyuggatnak). Azért előzik meg, hogy elkapjam ezeket a betegségeket, hogy továbbra is globális vásárlóerőként jelenjek meg a piacon és megvegyem, amit a reklámjaikkal rám tukmálnak (fő műsoridőben minden második reklám valami gyógyszert akar bevetetni velem), ha kell, ha nem. Nézzem a reklámokat, amiket bugyuta tévéműsorokkal szakítanak meg nagyritkán. Vegyek hitelre autót, lakást, bazinagy lapos tévét. Szavazzak négyévente arra a pártra, amelyik látszólag kevesebbet lopott, és ne szervezzek lázadást vagy forradalmat.
Szóval váljak a fogyasztói társadalom engedelmes, jóindulatú, bárgyú és irányítható tagjává, lehetőleg minél kevesebb eredeti gondolattal.