Anyáék valami idétlen hosszú cipőt viseltek (kb. másfél méter) meg volt nekik fejenként két nordic walking botjuk és ezekkel az eszközökkel nehezítették a hegyoldalról való legurulásukat. Ahelyett, hogy egyenesen ledöngettek volna a hegyoldalon, jobbra-balra kanyarogtak, flik-flakkoztak. És kis fotelekben magasan ücsörögve nagy gépekkel húzatták fel magokat a tetőre. Ennek sincs valami nagy sport értéke, ha felgyalogolnának, az már úgy durva lenne.
Az esti fürdőzések tették teljessé a napot. A szállodának volt egy jó kis medencéje. Bugyogott meg csobogott, ezek nagyon tetszettek nekem.
De a vízmélységtől eleinte kicsit be voltam szarva. Az ott játszadozó gyerekektől ellestem, hogy a széléről, hogy kell beugrani és elkékülésig ezt játszottam. Kissé remegve öltöttem fel a bokszolókat idéző köntösömet, megszabadultam az úszópelustól és szaladtam anyához, hogy még időben le tudjak feküdni. Jó kis kirándulás volt, csak a hazaúton unatkoztam egy kicsit, mert az autópályán nem nagyon van mit nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése