Kicsit elállt minden szavam, de arra a kérdésre, hogy ki rakta azt az ablakba, egyből mondtam, hogy anya. Persze erre megpróbálták nekem bemesélni, hogy valami piros ruhás, túlsúlyos, öreg pacák tette oda, amíg aludtam. Erre semmi reális esély sincs. Kezdjük azzal, hogy a Zsófi kutya, ha csak a kerítés közelébe megy, már észveszejtő őrjöngésbe kezd. A kéményen sincs esélye bejutni. Ha a parapet ventilátorán át is küzdi magát, a kazán égéstere zárt. A vaslemezen való átdiffundálást meg már egy újszülött se veszi be. Másutt se nagyon van esélye bejutni a házba, de mint rendes Csillagkapun nevelkedett gyerek, lépjünk túl a dolgon. Biztos van neki Asgard sugaras űrhajója, meg Shodan álcázója.
Szóval a Télapó hozott egy gyurmát meg hozzá egy sodrófás gyúródeszkát, meg csokikat. A Kindercsokiban meg volt egy Pingvinpóstás hótalpakkal. Ma reggel a bölcsiben ott ült a Télapó és mindenki kapott tőle ajándékot. Ha a bölcsibe el tud menni és lehet vele barátkozni, akkor minek ez az éjszakai titkolózós, belopózós hacacáré.
De a vízmélységtől eleinte kicsit be voltam szarva. Az ott játszadozó gyerekektől ellestem, hogy a széléről, hogy kell beugrani és elkékülésig ezt játszottam. Kissé remegve öltöttem fel a bokszolókat idéző köntösömet, megszabadultam az úszópelustól és szaladtam anyához, hogy még időben le tudjak feküdni. Jó kis kirándulás volt, csak a hazaúton unatkoztam egy kicsit, mert az autópályán nem nagyon van mit nézni.
